Pulykaügyben nagy a rendetlenség. Sajnos az eddig költő pulykamamát és a lányát valami végzetes baleset érte egy azonosítatlan ragadozó állat formájában, így végsőt szusszanva nyugodni tértek az örök legelőkre. Sok állatom van már ott, biztos örömmel csatlakoznak a gidákhoz, egyebekhez. Itt maradt viszont a fia, és a másik pulykamama, aki a meddő tojásokon üldögélt olyan szorgalommal, hogy majd' négy hónapba tellett, míg felállt róluk. Ugyanis olyan helyre rakta őket, hogy nem fértünk hozzá.Ők ketten fittyet hánytak egymásra, bár a pulykáknál nem szokott fennakadást okozni a generációs probléma. Jött viszont egy vendégjátékos, a szomszédasszonyom egyik pulykaleánykája, aki szép, barna-fehér pöttyös tollazatával - és ki tudja, milyen pulykaszépségeivel - elbájolta a pulykafiúmat. És nem akart hazamenni. Párszor átdobtuk a túlsó oldalra, de mindannyiszor visszatért. Együtt jöttek-mentek a kertben csipegélve, majd csatlakozott hozzájuk a nagynéni-pulyka is, de távolabbról. És a fiúpulykánk elkezdte védeni a kis csiribiri lánykát, mint saját tulajdonát. Hát megbeszéltük a szomszédasszonyommal, hogy maradjon :) Így aztán most törvényesen is egybekeltek, gazdáik áldásukat adták a frigyre.Most tél van és csend és hó és halál...
Ami azt jelenti, hogy az egyik malackánk ismét átlényegült - pörköltté, fasírttá, szalonnává. Hamarost a másik malac is kondérba kerül. A nyuszikat is levágattam, mert úgy alakult a dolog, hogy vagy öregek vagy meddők voltak. Lesz belőlük fasírt, vadas, miegyéb. Majd tavasszal nyuszizunk újra. Maradnak a kecskék - a meghagyott gidalányok már együtt bóklásznak a nagyokkal - és Sacimaci, aki hatalmasra nőtt, bamba, de a lógó nagy hasában egy kicsi bocit hordoz, még február végéig. Reméljük, egészségesen hozza világra! Na és a tyúkok, meg a pulyák. A szerelmetes pulyák. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése